Dretana Syethen

Név: Dretana Syethen

Nem: nő
Faj: ember
Jellem: ?
Klán: -
Isten: ?



A szél süvítése behallatszott az alagsori szobába. A tizenegy éves lány álmosan hallgatta a vihar hangját. Odabent jó meleg volt a puha takaró alatt, nem úgy, mint az árvaházban, ahonnan csak pár napja került el. A kislány szemei vénséges vénnek látták a negyvenes éveiben járó férfit, aki elhozta onnan. Nem is érti, miért vitte haza. Talán egy távoli rokon, vagy szülei régi barátja… De nem is számít. Fő, hogy enni kap, és itt nem kell fázni…
Félálomban volt, mikor kinyílt az ajtó. Pislákoló gyertyafény kúszott a szobába. Tarfus lépett be.
- Dretana? –kérdezte tétován.
- Ébren vagyok, Tarfus bácsi- motyogta.
Az ajtó halk kattanással bezárult a férfi mögött. Kulcs csikordult a zárban. A lány teljesen felébredt. Miért zárja be az ajtót? Tegnap nem zárta be. Akkor is átjött, azt mondta, fázik -pedig nem is volt hideg- és Dretana mögé bújt. Átkarolta, és ott maradt éjszakára.
Most letette a mécsest az asztalra, és leült az ágy szélére.
- Kelj fel -kérte.- Játszani fogunk.
- Álmos vagyok, Tarfus bácsi… -Ilyen hülyeséget! Játszani az éjszaka közepén…
- Kelj fel! –Már nem kért, hanem parancsolt. A lány sóhajtva felült. Ha muszáj…
A férfi megfogta Dretana apró kezét és az ágyékára vonta.
- Ez meg fog nőni -ígérte. A lány még mindig nem értette, ez miért jó, de azért várakozva nézett Tarfus szemébe.
- Feküdj le! -ez is parancs volt. A férfi lehúzta a takarót a kislányról. A vékony hálóingen átsejlett fiús teste. Tarfus tenyere a leheletvékony szöveten át a lány hasát simogatta. Majd feljebb csúszott a mellkasára…
- Maradj! - próbált elhúzódni a tapogató ujjak elől, de a férfi ezt is megtiltotta. Szótlanul tűrt. Egyszer csak vége lesz… Az egyik kéz lesiklott a térdéig, és hálóingét felgyűrve haladt feljebb a combjain. A másik kéz a vállánál fogva visszanyomta az ágyra a felpattanó lányt.
Dretana teljes erejéből orrba rúgta Tarfust. A férfi elengedte.
- Így is jó -sziszegte. Az ingébe törölte vérző orrát. Felkelt az ágyról és ledobálta a ruháit.
Közben a lány magára rántotta a takarót. Fogalma sem volt, mit tehetne… az ajtó zárva van, a kulcs meg Tarfus zsebében… Görcsösen markolta a pléd szélét. Nem fogja elengedni…
A férfi végzett a vetkőzéssel. Kirántotta a takarót a kislány kezeiből. Ráfeküdt, az ágyhoz szorította az apró testet. Száját a lány szorosan összezárt ajkaira tapasztotta, és szétfeszítette őket. Eltépte Dretana hálóingét.
- Sikolts csak -suttogta.- Senki nem hallja meg.
Lesodródtak az ágyról. A lány karmolt, harapott. Tarfus felpofozta. Szétfeszegette a térdeit. Félholtra verte a sikoltozó, zokogó, könyörgő lányt.
Sokáig tartott, nagyon sokáig, mire a férfi végre elengedte. Felnyalábolta a ruháit és kiment. Kulcsra zárta maga mögött az ajtót.

Dretana nem hagyhatta el többé a házat. Ha Tarfus nem volt otthon, bezárta a szobájába. A férfi éjjelente újra és újra visszatért.
- Ha bárkinek elmondod, megöllek -ígérte gyakran. Nem mintha a lány bárkivel is találkozott volna. Lassan már az is elfeledték, hogy létezett.
Tizennégy évesen terhes lett. El akarta menekíteni a gyerekét ennek a szörnyetegnek a közeléből. Megpróbált elszökni, mikor a férfi kinyitotta a szobája ajtaját. Talán sikerül elfutnia Tarfus mellett… Talán eléri az utcát…
A férfi a karjánál fogva visszarántotta. Lelökte a földre. Már egy ideje figyelte Dretana gömbölyödő hasát, de eddig nem volt biztos a sejtésében. Belerúgott a lányba.
A szabad ég alatt, vértócsában fekve tért magához. Tarfus azt hihette, haldoklik, azért hozta ide és hagyta itt… A fájdalomtól alig tudott mozdulni. Azt sem tudta, hol van: évek óta nem járt emberek között.
Hetekig, talán hónapokig koldulásból tengette az életét, mígnem egy ifjú szeme megakadt rajta. Szállást és ételt kínált neki, és cserébe csak annyit kért, hogy a lány szeresse. Dretana a fiúhoz költözött.
Alakja kitelt, nőiesedett. Csakhamar rájött, hogy hatalma van a férfiak felett. Élvezte ezt a hatalmat: hogy őt, akit oly sokáig megaláztak, most tisztelik és kívánják. Védtelenek vele szemben…
Már nem pénzért vagy megélhetésért csábította el a férfiakat, csupán kedvtelésből. Megtanult bánni a testével. Megtanulta, hogyan feszítse a végletekig a vágyukat, mielőtt beteljesítené azt. Nem kinézete tette ellenállhatatlanná, hanem a kisugárzása. Húszas éveiben jár, s máris többet tud a férfiakról, mint amennyit sok nő egész életében megtudhat. Nem azt, hogy mit akarnak, hisz minden férfi ugyanazt akarja. Hanem hogy hogyan.