Dromethon

Név: Dromethon

Faj: ember
Nem: férfi
Rang: -
Klán: -
Isten: hitetlen

Végtelenül sötét az éjszaka. Ilyenkor a gondolatok is sötétbe fordulnak… Nincs több gátlás, semmivé foszlik a morál. Szerelem? Gyilkosság? Mindent szabad, hisz úgyse látja senki…
Sötét alak suhan az éjszakában. Jaj annak, ki most az útjába kerül: vérre szomjazik, bármi áron!

Gyerekként vesztette el a szüleit. Szörnyek ölték meg őket, s az ifjú bosszút esküdött. Hosszú éveken át tanult harcolni a legjobb mesterektől, elszántan és türelmetlenül, míg végül a legjobbak egyike lett. Ott volt mindenhol, ahol ölni kellett.
Lassanként elfogyott a dühe. Ekkor már húszas évei végén járt. Családot szeretett volna, csendes házat, normális életet. Beleszeretett egy lányba, s úgy tűnt, Florianne viszonozza az érzéseit. Megtartották az esküvőt.
Dromethon nem is sejtette, milyen költséges egy feleség. Aki mindig új ruhát akar, ékszereket, csecsebecséket… Kevéske félretett pénze hamar elfogyott, beállt zsoldosnak, bár egyetlen porcikája se kívánta már a harcot.
Egyszer súlyosan megsebesült. Társai halottnak hitték, otthagyták a csatamezőn.
Mire magához tért, megváltozott. Hogy mi történt az éjszaka, az már rejtély marad… Szemfogai kihegyesedtek és vízzel nem oltható szomjúság kínozta. Aznap éjjel halottak vérét itta.
Lerongyolódva tért haza. Egyszer megtette a megbocsáthatatlant: megharapta a feleségét. A lány ellökte magától. Azóta már otthona sincs, ahova visszatérhetne.
Negyvenes éveiben jár. Hitevesztett zsoldos. Vállig érő fekete hajába ősz sávok vegyülnek. Kicsit gyakrabban néz a pohár fenekére, mint kellene, és sajátos fanyar humort növesztett. Nem lett vámpír… Ha épp nincs telihold, nem kell tartanod a harapásától. A halhatatlanságból se jutott neki, ugyanúgy öregszik, mint bárki más. Viszont a nyála gyógyító, úgyhogy ne csodálkozz, ha elkezdi nyalogatni a sebeit…