Név: Caleb del’Kordah
Nem: férfi
Faj: mágus
Jellem: valódi semleges
Életkor: 32
Isten: -
Rang: -
Klán: -
Ruházat, ékszer: változó
Fegyverek: tőr, számszeríj
Vértezet: csak bőr
Varázstárgyak: -
Tulajdonságok:
Erő: 3
Ügyesség: 5
Bölcsesség: 2
Megjelenés: 4
Mágia: 1
Képzettségek:
Kardforgatás:
Tőrhasználat(kézi): 5
Tőrhasználat(dobó): -
Íjászat: 3
Természet eszközeinek a használata: -
Pusztakezes harc: 5
Megjelenés, viselkedés: rövidre vágott szőkésbarna haj, világos bőr, szinte állandó borosta, világoskék szemek. Magas, atlétikus alkat. Nem szép, sokkal inkább jóképű, karizmatikus, bár alig akad, aki valaha is felismerné az utcán. Csendes, hallgatag, magának való férfi, tekintete mindig komor.
„Csitt, Kedves! Ne rettenj, nem érted jöttem… és mégis. Nem, vedd vissza ruhád! Ma este beszéljünk.
Többet akarsz tudni rólam? Annak ára van. Nem számít neked? Tulajdonképpen… soha senki nem ismert még. Kevesen vannak, akik megismertek. A legtöbben beérték késem élének csillogó hidegével.
Atyám, nyugodjék békében, jó ember volt. Már ha egy magamfajta lehet jó ember. Anyám fiatal volt és hiszékeny… mint a legtöbb életmágus növendék. Megesett tőle. Akkor kellett volna atyámnak elvágnia a torkát, hogy én sose jöjjek e világra. De nem tette… hibázott, és hátrahagyott maga után valamit… valakit.
Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy megöltem. Anyám halála után egy hónappal. Vénember volt már akkor, aki a bor és kocka mámorában élt.
Hogy tudok - e gyógyítani? Nem. Akarattal nem. Sosem tanultam a mágiát, sosem érdekelt. Néha kitör belőlem, irányíthatatlan. De semmi szükségem rá, hogy szakállas öregek verjenek a fejembe hiábavaló frázisokat. Nem sok mindenre megyek vele ebben az életben.
Ostoba vagy, nem is tudom, minek beszélek veled. Láthatóan nem vagy jó másra, mint hogy napról napra és éjről éjre benned oldjuk fel feszültségünk. Hát még mindig nem érted, ugye? Mit tesz a gyilkos, és mit teszek én? A bíra rámutat az elítéltre, és kérdés nélkül teszem a dolgom. Mindegy, ki az, mindegy, kinek mily eszmét szolgál a halála. Kioltom a gyertya lángját, de nem az én tisztem azt mérlegelni, hányan maradnak melege és fénye nélkül.
Háború? Miféle háború? Felette állok birodalmak civódásnak. Én vagyok a vadász, a lesújtó tőr egy hatalom kezében, mely nem ismer eszmét és gátlást… Szenvedély és irgalom nélkül. Del’Kordah. Véreb.
Keserűek szavaim? Nos… épp, mint a méregpohár kezedben.
Csitt, Kedves! Ne rettenj… most már tiéd a tudás… és nem számít az ára.”
Hétf. Jún. 15, 2009 3:34 pm